Megjegyezzük a dátumot: november 3-a van. És azt mérlegeljük, mit lép Tarlós István. Nem lennénk a helyében, mert az ő szempontjából nincs jó lépés. Persze, nem csak ezért nem lennénk a helyében. Mert miközben nem habozott – többekkel együtt, mintegy unisono – hisztériának nevezni és lesajnálni a petíciót, valamint a magyar és külföldi tiltakozásokat, szokásos elbizakodottsággal és önteltséggel mindjárt esztétikai ítéletre is vetemedett: a „legnagyobb magyar drámaírók” egyikének nevezte Csurka Istvánt. Sokszoros, gigaméretű gaff.
Mi ugyanis nem Csurka drámaírói kvalitásai miatt – netán annak ellenére – tiltakozunk. Nem esztétikai kifogásaink vannak a döntés ellen – noha az esztétikai természetű ítéletet azért erősen vitatnánk, ha számítana. De nem számít.
Azért tiltakozunk, mert – fázzanak bár a szótól sokan, maga Tarlós is – sikerült egy újnáci ideológiát képviselő párost állítani egy önkormányzati-állami színház élére. És ezt nem előre mondtuk, mintegy vaktában – hanem utólag, ismervén Csurka gondolkodását, politikai preferenciáit, amelyeket ezek szerint Tarlós nem ismert.
Ezért aztán csöppet sem lepődtünk meg Csurka néhány nappal ezelőtti vehemens zsidózásán. Azon sem – és ettől válik újnácivá az antiszemita –, hogy mindjárt a zsidók uralta színházi élet zsidó uralkodóitól való megszabadulásért indít harcot az Új Színház élén. Ez ugyanis a papírforma – Csurka ilyen, és nem tegnap óta, hanem sokkal régebben. Dörner meg az ő bábja, pincsikutyája, paprikajancsija – kinek-kinek ahogy tetszik.
Hanem Tarlós, úgy tűnik, meglepődött. Figyelmeztette Csurkát, hogy ne mondjon ilyen csúnyákat. Nem azért figyelmeztette, mert ilyesmiket gondol – csak azért, mert ezt ki is mondja. Legyen ügyesebb és taktikusabb – ezt üzeni Tarlós, meg azt, hogy fogja már be a zsidózós száját egy kicsikét, legalább február 1-jéig.
Ha jól számítunk, Csurka ezt a beszólást nem hagyja majd annyiban. És akkor Tarlós kapva kaphat majd az ürügyön – a beszélés, és nem a gondolkodás ürügyén –, és visszavonhatja a kinevezést. De vajon tényleg eddig kell várnunk?
szerző: aznemlehet